Rohanós hétköznapokon csináltam mindkét receptet, így nyugodt szívvel ajánlom nektek ugyanilyen időszakokban is. De nyugis hétvégékre is jó lehet, amikor nem akarsz sok időt főzéssel tölteni, mert mind tudjuk, hogy bár ez élvezet, sokszor adódnak jobb lehetőségek is :) Az egyik csirkeadagból sajtszószos-petrezselymes csirke készült, ami sajtimádóknak szuper lehet, és tök jól variálható bármilyen sajtból, amit szerettek. Egy felújítós ebédnek készült, hát mondhatom, elég energiát adott a munkának a nap további részére. A másik recpet, amit ajánlok, sokkal könnyebb, kevésbé karakteres, cukkinis-koktélparadicsomos csirkeragu. Ezt az egyik kánikulás napon dobtam össze elég gyorsan, alacsony hőterheléssel, így nagyobb melegben sem halsz bele a főzésbe. Mindkét variációhoz jól passzol köretnek a rizs, vagy bulgur. 

Amikor a nyár első bográcsozását csináltuk a Kedvessel, mondtam, hogy erről is írnék. Kérdezte, hogy miért? Gulyást főzni mindenki tud, nem? Hát, nem tudom, én azért csak megírom ezt a posztot, hátha valakinek pont ettől jön meg a kedve/bátorsága egy barátokat lenyűgöző bográcsozáshoz. Bármikor, ha megkérdezem a Kedvest, hogy mit főzzek, az ultimate válasza az, hogy hát gulyást pörkölttel. Egyszer a szülinapjára meg akartam csinálni, de kiderült, hogy mégsem mondja komolyan :) Szóval ez a recept, - ami nem biztos, hogy az autentikus, de az évek alatt nálam így alakult - azért jó, mert tényleg eldöntheted félúton, hogy melyiket is főzöd, mivel a jó gulyásleves alapja a jó pörkölt. Mivel én nem vagyok nagy marharajongó, így sertés húsból csináltam. Ha marhát választasz, akkor kb másfélszer ekkora, vagy hosszabb főzési idővel számolj, egyébként minden maradhat így. Szerintem nem néz ki rosszul, és az íze... Nyami!

A nyaralóban nincs sütő (tudom, first world problem), így mindig boszankodok, ha valami olyasmi jut eszembe, amit szívesen megcsinálnék, de nem tudok, eszköz híján. Az egyik ilyen a pizza, amit nagyon szeretek, de nyáron ritkán sütök otthon is a meleg sütő miatt. Ezért pörögtrem rá teljesen a július havi BBC Gooodfoodban megjelent receptre, amiből azt tanultam meg, hogy hogy kell grillen pizzát sütni. Hát, nagyon egyszerűen :) Nyilván a Kedves segítsége nélkül nem ment volna, mert szuper kis parazsat alkotott nekem. A tésztát kb 4 órával a sütés előtt kutyultam be, majd lementünk a strandra, és mire feljöttünk, már meg is kelt. Jófej, mi? Szóval, tészta begyúr, kézel kinyújt, grillre dob, megfordít, megken, megpakol, megesz. Ennyi az egész. Azt hiszem, ezt a receptet nem egyszer fogom még elkészíteni :)

Ma délután értünk haza a nyaralásunkból és mindketten elég éhesek és nyűgösek voltunk a Kedvessel a meleg és az utazás miatt is, így igyekeztem valami extra expressz ebédet összedobni, ami nem is forral fel teljesen. Mivel mindenképpen meleg ételre vágytunk, így nem úszhattam meg a főzést, de legalább minimalizáltam a hosszát. Amit készítettem, az egy újraértéelmezett átmenet a lángos és a lapcsánka között. Nagyon minimális zsíradékkal sült, a borsó miatt a zöldségfaktor is kipipálható, de a kis szalonna kellemes mennyiségű bűnözésfaktort és ízt visz a buliba. Szóval nagyon finomat sikerült "főznöm" cakk-pakk 10 perc alatt. Fokhagymás tejföllel ilyen lett:

A két héttel ezelőtti kánikula alatt is szerettem volna valami finomságot csinálni, ami hűt, nem túl édes, de azért jutalomnak, desszertnek is megfelel. Addig törtem a fejemet, amíg sikerült kitalálni ezt a receptet, amit leginkább egy somlóihoz hasonlítottak azok, akik kóstolták, decsak állagra, ízre nem. Babaposkóta, csokipuding, meggylekvár, meggy. Ennyi. Édes, de kellemesen savanykás is, hűsítő, pont szuper egy meleg napra meglepinek :) Még épp el lehet kapni a meggyszezon végét, de szerintem befőttből és fagyasztottból is jó lehet. Nem annyira esztétikus, mint amennyire finom, de szuper lehet, ha nincs kedved bekapcsolni a sütőt, és valami finomra vágysz:

Recept

Hozzávalók

• 1 kg meggy
• 1 csomag kör alakú babapiskóta
• 1 csomag főzés nélküli csokipudink
• fél liter tej
• 1 üveg meggylekvár

Elkészítés

A babapiskótákkal kiraktam egy nagyobb tál alját. A pudingport habverővel feloldottam a tejben, és a leírása aalpján elkészítettem. A kész puding felét a piskótákra öntöttem. A meggylekvár felét eloszlattam a pudingon és a kimagpozott meggy felét is rászórtam. Még egy réteget tettem rá mindenből, majd két óráig hagytam pihenni a hűtőben. 

A húsvét előtti időszakban kipróbáltam a húsmentes életet, és nagyon bejött. Sajnos, vagy nem sajnos, azóta teljesen visszaszoktam a húsra, de néha azért megkívánom a csupazöldség ételeket is, aminek csak az az egyetlen hátránya, hogy a Kedves nem eszi meg őket. Na de nagy szerencsémre, a nővérkéje vegetáriánus, ő is értékeli a főztömet, így ő, vagy a kolleganőim az vegakaja pajtijaim, persze pusztán önfeláldozásból, hogy ne kelljen lemondanom az ilyen irányú kísérletezéseimről :) A mai két étel között az volt a különbség, hogy az egyiket ráértem megcsinálni, a másikat annyira nem, így a rohanós és a főzést kiélvező tábornak is tudom most ajánlani őket. A canelloni készítésekor nagyon kreatív hangulatban voltam, így a tölteléket én gondoltam ki, míg a besamel szósz a legutóbbi ilyen receptemből adódott. A kreatívkodás miatt nem a rohanós hétköznapestékre ajánlom, de nagyon finom, olaszos ízivilágú, plusz tud mutatós is lenni, ha normálisan van fotózva (most nem ez az eset áll fent), így akár barátoknak is össze lehet dobni. A töltelék pedig szabadon bővíthető spenóttal, ricottával, gombával, olívabogyóval, vagy bármivel, ami szerinted beleillik. A paradicsomos viszont az egyik leggyorsabb laktató vacsora, mivel egy rizsfőzésnyi idő, plusz 15 perc a teljes elkészítés. És nagyon finom. Mondjuk én imádom a zöld pestót, így nem is sajnáltam belőle :) Ha pedig mégis husisan csinálnád, akkor egy kis pirított baconnel felturbózhatod. Íme ők:

Nagyon meleg van egész héten, ebédre pedig valami hidegre vágytam minden nap. Így egyik nap belenéztem a hűtőbe és találtam benne egy uborkát, majd beugrott, hogy abból levest is lehet csinálni. Így addig keresgéltem, amíg össze nem állt a teljes repertoár a recepthez, na meg a recept a fejemben... Na jó, ez így nem igaz, mivel nem volt itthon natúr joghurt/tejföl/kefir/tejszín, így kénytelen voltam tejszínhabot használni, ami kicsit elvett az élvezeti értékből a zsírossága miatt, így a receptbe már nem azt írom bele. A végeredmény egyébként a tejszínhab malőrtől eltekintve nagyon finom lett. Kicsit olyan, mint a folyékony tzatziki, bár ez nyilván fűszerezésen is múlik. És hideg, ami a legnagyobb előnye :)

Az uborkaleves elfogyott, és megint hideg levest akartam, így a meggyszezon miatt a meggyleves mellett döntöttem. De nem volt nagyon kedvem a hagyományos cukros-vaníliapudingos vonalhoz, így kutakodtam a neten és találtam egy nagyon egyszerű receptet, aminek a rengeteg meggy a hatalmas előnye. Meg, hogy jó sűrű lett. És hideg :) Szóval, kellemesen savanykás, diétás ételt sikerült összehoznom, aminek csak annyi a hátránya, hogy érdemes előző este megfőzni, hogy legyen ideje kihűlni. Egyébként az uborkaleves 10 perces, a meggyleves főzéssel együtt 20, úgyhogy hajrá mindenki, még meleg van, lehet bűvészkedni!

Ebben a melegben a legjobb finomság az, ami hűt. Ha nem a fagyi vagy a jégkrém, akkor a praktikus pohárkrémek lehetnek megoldás, de abból is a legjobb a mérsékelten édes citromhab, ami pont elég könnyű egy nyári ebéd után, és pont elég citromos, hogy ne ragadjon össze a szád tőle. Ezt még az Édesapám születésnapjára készítettem, ahol a rokonságnál nagy sikert aratott, bár főleg a felnőtteknél, a kicsiknek túl savanykás lett. Persze, ezt te is szabályozhatod a cukoradaggal. Nagy előnye, hogy gyors, nem kell főzni és elég elegánsan is lehet tálalni, ha netán vendégeknek csinálnád. A tálaláskor érdemes habzsákot vagy tiszta uzsonnászacskót használni, hogy ne kenje össze a pohár falát, mint nekem. Mindenesetre elég finom és jól is tud kinézni:

Akkora élmény ilyen szép sütit csinálni, hogy még mindig vigyorgok. Tudom, hogy nem egy cukrász minőség, de én általában valahogy ronda de finom dolgokat tudok összehozni. És ez most szép. És finom is. És barackos és túrós, és nem túl édes, de azért teljesen kielégíti az édesség utáni vágyamat, és megdicsérnek érte, mert szép és finom, és örömet okoz. És szép. És finom.... Na jó, bocsánat, kicsit rápörögtem a dologra, de egy nem túl jó napot sikerült nagyon feldobnia a mai receptnek. Nem gyors, macerás is, de nagyon megéri a pepecselést, mert tényleg le lehet nyűgözni vele a családot és a Kedvest. Ma megint stresszsütés volt, ráadásul tegnap el is kellett halasztanom, ami nagyon frusztrált, így annyira nem is volt kedvem nekikezdeni, de szép lassan teljesen lenyugtatott. Szóval ilyen előnyei is vannak. Mivel most nincs kánikula, nem is zavar, hogy egy órán át megy a sütő. Akkor ajánlom ezt a receptet, ha szeretnél valami klasszikusat sütni, de mégis könnyűt, édeset, de nem cukortúladagolósat, és mindezért hajlandó vagy mosogatással együtt másfél órát áldozni rá. Íme, a mű:

Valahogy az van a köztudatban, hogy a magyar családok vasárnap rántott húst vagy fasírtot esznek. Én nem tudom, hogy ez mennyire igaz, nálunk egyáltalán nem így van, mi szinte soha nem ettünk rántott husit, mert mindneki utálta az olajszagot, a macerás panírozást és tűzhely mellett állást. Ezért örültem nagyon, amikor rátaláltam a parmezános csirke receptre, ami sütőben sül, kb 5 perc bepanírozni, és sokkal egészségesebb, mint a hagyományos változat. A fasírttal ugyanez a helyzet. Összekutyulni, megformázni, kisütni, olajszag, miegymás, nem a leggyorsabb. A másik receptem egy olyan húspogácsa, ami sokkal minőségibb érzetet ad, mint a hagyományos fasírt, és bár ugyanúgy ki kell sütni olajban, valahogy kevesebb gond és kevesebbet is szív fel belőle. Így, ha újraterveznéd a vasárnapi menüt, ajánlom neked ezt a két receptet, hogy XXI. századivá varázsold a hagyományos vasárnapi husikat. 

Még egy kicsit bírja az eperszezon, ha nem bírsz betelni vele, itt egy új recept,ami még kerítésfestés közben is 10 perc alatt. Nagyon jó jutalom lehet a dolgos kezeknek, vagy csak úgy is elég finom, ha édesre vágysz. Én ezen a nyáron igyekeztem kimaxolni az eper adta lehetőségeket, de sajnos lassan úgy gyümibarát felé kell néznem, így búcsúzóul még megkoronáztam a szezont ezzel a kompóttal, ami akár  hétig is eláll, bár nem tudom elképzelni, hogy megmaradna. A palacsinta olyan, mint az amerikai, csak skót, de így nagyon különbözik a magyartól. Én pici falatkáknak sütöttem meg őket a serpenyőkorlát miatt, de igazi nagyokat is lehet csinálni belőle. Ha mégis hamarabb fogyna el a palacsinta, mint az eper, akkor gofrival és tejszínhabbal is jó lehet a folytatás :) Vaníliafagyival az igazi :) 

A múlt heti quicheből kimaradt némi padlizsán és cukkinikarika, amit nagyon fájó szívvel hagytam volna megromlani, így másnap cukkinis padlizsánkrémet csináltam belőle. Mivel vékony karikák voltak, így nem tudtam sütőben sütni (plusz ebben a melegben  nincs az az isten, hogy bekapcsoljam...), ezért kis kókuszzsíron pároltam meg őket. Hát, amilyen lett, arról az jut eszembe, hogy nemzetközi politikai gazdaságtanból tanultunk egy cikkről, aminek a szerző, Francis Fukuyama azt a címet adta, hogy "End of the history". Az, hogy ő mit és miért gondolt ezzel kapcsolatban, nem egy gasztroblog témája, de én pont ezt éreztem, amikor megkóstoltam, rájöttem, hogy soha többé nem akarok más padlizsánkrémet enni, csak ezt. Meg úgy általánosan, semmi mást nem akarok enni, csak ezt. Lehet, hogy egy kicsit elszálltam tőle, vagy már megint stresszfőztem és a megviselt idegeim túlértékelik a művet, de tény, hogy imádom. Szóval, ha maradt alapanyagod azért, ha nem, akkor meg azért csináld meg, kóstold meg, nyammogj rajta, aztán írd meg, hogy milyen lett :)

Nálam az igazi feszültségoldás vagy az edzés, vagy a főzés, szerda este kilenckor már csak az egyikre volt lehetőségem, így született meg a csupazöldség hamis quiche. A nyár azért nagyon jó, mert annyi zöldséget lehet enni, amennyit csak akarunk, amit én rettentően élvezek, a Kedves annyira viszont nem, így a kollégáim voltak a pajtik a kész termék elfogyasztásában.  (de utálom ezt a szót...) Szóval, azért hamis quiche, mert nem volt időm kivárni, amíg elkészül a rendes tészta, amit már használtam, így leveles tésztából készült az alapja, amit mióta kinyújtva is megtaláltam, a XXI. század egyik legnagyobb találmányának tartok. Egyszerűen mindenre jó. Szóval, tészta megvan, töltelék lecsószerű zöldségkavarkádból, a tetejére cukkini, padlizsán, mozzarella és paradicsom, és kész is a könnyű, nyári zöldségbomba. Aki nem idegenkedik a húsmentes ételektől, annak biztosan nagyon fog ízleni. A zöldségeket nyugodtan lehet ízlés szerint variálni, én nagyon el akartam használni az Ulrabalatonos paradicsomos pennéből maradt zellert, így eléggé meghatározta az ízét a kész műnek. Úgy tűnik, hogy ez egy lánc, ebbe a receptbe is sok volt a cukkini és a padlizsán, amiből csodálatos krémet csináltam másnap. Recept hamarosan...

A munkahelyem csodás csapata benevezett a múlt hétvégi Ultrabalatonra. Mivel nagyon nem szeretek közösségi programokból kimaradni, ellenben 2 km alatt szívelégtelenségben elhalálozok, ha futni kell, így biciklis kísérőként csatlakoztam hozzájuk. Az a tök jó ebben a versenyben, hogy az egész felajánlásokból jön létre végül, és ez külön jó érzést ad a versenyzésnek. Volt, aki a nyaralót, volt aki kisbuszt, kocsit, önkéntes sofőrködést, biciklit ajánlott fel, én azt vállaltam, hogy viszek valami energia és szénhidrátdús vacsorát a futóknak, hogy feléledjenek az éjszakai etapok előtt. A mindenféle kimitnemesziket figyelembe véve végül a paradicsomos pennénél maradtunk, ami nem volt ám olyan unalmas, mint amilyennek hangzik. A paradicsomon kívül sok répával és zellerrel készült, így volt tömege is és íze is. Amikor a bevásárlást intéztem, eléggé meglepődtem, hogy a Tescoban nincs egyszer használatos műanyag doboz, és mivel nem akartam, hogy a doboz drágább legyen, mint a kaja benne, így a Pasta. (nem a reklám helye, de nagyon szeretem őket) ötletét ellopva fél literes műanyagpoharakba adagoltam ki a hamit, és egyszerű celofánnal zártam le. Nagyon praktikus volt, és elég menő is lett a végeredmény. Ajánlom ezt a receptet azoknak, akik egyszerű ebédet szeretnének vinni magukkal valamilyen kinti programra vagynagy mennyiséget kell főzniük, mert beígérték a társaságnak. Sajnos a fazékban rotyogó szószt nem fotóztam le, pedig az is megérte volna, elképesztő mennyiség lett. Ha megcsinálnád, javaslom az arányosítást.

Gyors hétköznapi ebéden gondolkoztam egyik este, amikor eszembe jutott a brokkolis poszt, amit egy hónapja írtam, abból is a batyu, ami tejszínes brokkolival volt töltve. Nagyon ízlett és gyorsan kész is volt, de mivel brokkolis, esélytelen, hogy a Kedves is megegye, így kénytelen voltam kicsit variálni a töltelékén. A leggyorsabbnak a sült kolbász husiját ítéltem meg elkészítés szempontjából, és már régen ki akartam próbálni az olasz receptkönyvem besamel szósz receptjét, így a kettőt kombináltam, és ezzel töltöttem meg a batyumat, aminek még mindig a gyors vacsorák aduásza, az előre kinyújtott leveles tészta az alapja (jó, tudom, nem a legegésségesebb, de egy kis bűnözés mindig kell, hogy legyen mit ledolgozni). A végére kaptam egy kellemesen krémes töltelékű ropogós tésztát, hatalmas adag ebédnek valót, amit azért salátával ajánlok enni egészségvédelmi szempontból. Már csak azért is megéri kipróbálni, mert a tészta tölteléke innentől szabadon variálható, ami csak eszünkbe jut, mehet bele. Kinézetre nem túl látványos, de szuper ízű:

Elutaztunk a hétvégén, vasárnap este, amikor hazaértünk eszembe jutott, hogy van talonban egy sütireceptem, gyorsan összedobom. Csodálatos lett, nem túlzok. Nagyon egyszerű, gyors, gyönyörű és isteni... Réteslap barackkal, szederrel, egy ici-pici porcukorral. Kb 10 perc előkészületet igényel, több szakaszban kell sütni összesen 25 percig, és rárakni ezt-azt menet közben. És szintén szabadon variálhatóak a gyümölcsök, én a fagyasztó aljáról ezeket kapartam össze. Boltbezárós vasárnapokon is működhet, ha tartasz otthon réteslapot. Egyébként elég diétás is, belefér bármilyen hardcoreba, ha finomságra vágysz.Egy gond van vele, rögtön dupla adagot kell sütni, mert azonnal elfogy. A nap megkoronázása volt, de így nem jut desszert holnapra... Azt mondtam már, hogy nagyon szép?

A hét emberkísérlete, hogy csak olyan ebédet eszünk a Kedvessel, amit itthon csináltunk. Az egyik ebédmenü a újhagymaleves lett feketeerdei sonkába tekert csirkemellel. Mivel hétköznap este kellett főznöm, így elsődleges szempont volt, hogy gyorsan tudjak finomat főzni úgy, hogy ne csak egy napra legyen ebéd belőle. Nagyon szeretem a fűszeres csirkemellet, így az ötlött a fejembe, hogy nem baconbe tekerem, ami az általános megoldás, hanem feketeerdei sonkába, ami sokkal érdekesebb ízt ad a csirkének, és nem is szárad ki annyira, mint ha natúr sülne. Kezdődik (?) az újhagymaszezon, így a francia hagymaleves alapján újhagymalevest csináltam mellé, ami nagyon egyszerű, nettó 5 perc munkával kész. Mindkettő nagyon finom lett, és látványra sem utolsó:

A nővéremtől kaptam egy csudajó olasz receptkönyvet (ezúton is köszi), fel is avattam ezzel a recepttel, ami tipikusan ronda és finom kategória, legalábbis nálam, ahogy a képen is látjátok, az esztétikus tálalás nem ment.. Tészta kicsit másképp, mert már untam a szószos kutyulós megoldásokat, sütni szerettem volna. Kellemesen krémes töltelék és a nem megszokott tésztaforma adja az élményt, az íze pedig a megszokott, finom olaszos fűszerezés. Inkább vasárnapi ebédnek illik, mint gyors esti vacsinak, de megéri az időráfordítás, ami még így is kb fél óra munkát jelent, 0-ról készre kb másfél óra alatt gyorsul. Van benne némi töltelék idő, pl. amíg fő a tészta, én azalatt pont összedobtam a nagysikerű túrótortát... Szóval vagy lazábbra veszed, vagy multitaskingolsz, mindenhogy érdemes megcsinálni, mert nagyon finom, a Kedves elismerését én azonnal elnyertem vele.

Íme a kis rondaság:

A legutóbbi Nők Lapja Konyha melléklete egy gyerekeknek szóló receptfüzet volt. Naná, hogy abban találtam ezt a receptet, és alig vártam, hogy elmúljon az őrült hét és hévégén megcsináljam a sütés nélküli túrótortát. Nekem ez a rekreáció. Meg a töltött kagylótészta, amit mellé csináltam, de az egy másik poszt témája. Szóval, mivel eperszezon van, és az eper az én nagy barátom, mindenképpen valami olyat szerettem volna csinálni, amiben felhasználhatom és nem is halok meg kalória és cukortúladagolásban (lesz később olyan epres recept is, nyugi). Szóval így gondoltam ki, hogy megcsinálom a gyerekverziót, kicsit átalakítva. Az eredmény a valaha kóstolt legfinomabb torta. Nem vagyok elfogult. Tényleg. (Na jó de, de a Kedves is ezt mondta. De végül is, ő is elfogult...) A lényeg az, hogy a citrom a túróval és a vaníliacukorral pont tökéletes elegyet alkot, jól passzol a természetesen édes eperhez, de szinte bármilyen más gyümölcshöz is, így biztos, hogy a nyár slágere lesz nálam ez a recept. A torta alapja babapiskóta, amit kb 0 éves korom óta imádok, így ebben a "sütiben" tényleg minden kedvencem benne van. És azt mondtam már, hogy marha egyszerű? Szóval tényleg mindenkinek ajánlom. Édesszájúnak, diétázónak, lustának, kezdőnek, vérprofinak, gyümölcsmániásnak, tavasziízrevgyónak, ilyenek... És ilyen szép:

Épp egyetemista éveim utolsó vizsgáit taposom, így mostanában elég tetszhalott állapotban van a blog, de igyekszem néha megpiszkálni, hogy ne merüljön feledésbe teljesen. Június közepétől pedig visszatér és növekszik a megszokott lendülettel, még több szuper receptet igyekszem kipróbálni és ajánlani nektek, vagy adott esetben lebeszélni titeket róla. Szóval nem túl rég találtam a mostani receptet a májusi Jamie magazinban, amit ezúton is ajánlok mindenkinek, nagyon érdekes receptek vannak benne. Vagy megvárhatjátok, amíg egy-kettő feltűnik itt :) Szóval legutóbb az ájult Imám padlizsánja fantázianevűt készítettem el, ami egy paradicsomos zöldségszósszal töltött padlizsánt takar, és a legenda szerint annyira finom, hogy az Imám (török pap), akinek először csináltak ilyet elájult az élvezettől. Na, mi csak képletesen ájultunk el az irodában (mivel csupa zöldség, így a Kedves nem vevő rá, de szerencsére mindig találok pajtikat bent), mert tényleg nagyon finom. A töltelék keleti fűszerezésű, kicsit édeskés, enyhén csípős, a padlizsán pedig... hát padlizsán :) Én megállapítottam, hogy nem szeretem a héját, úgyhogy legközelebb teljesen megpucolom, vagy cukkinivel próbálom ki, meglátjuk. Ez megint egy nem túl munkás recept, bár a padlizsánokat be kell áztatni fél órára és a sütés is legalább 20 perc, így ne délután egykor álljatok neki ebédet csinálni belőle, mert eléggé éhesek lesztek a végére. 

Képileg is elég gusztusos:

Maradt még medvehagymám a múltkori ajándék körből és szerettem volna vele valamit kezdeni. Vásároltam nemrég egy méltán híres 99 Ft-os Receptözön újságot, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is egy ilyen, és ebben találtam a csalános(!) - ricottás tojáslepény receptjét, amit kissé átalakítottam, és 10 perc alatt elkészülő fehérjebombát kaptam belőle vacsorára. Ízre olyan, mint egy felturbózott tojásrántotta, de mivel elég sokfajta feltéttel lehet variálni, és a több hozzávaló miatt laktatóbb is, így nálam ez a recept nyert. És a Kedvesnél is. Jó tanács, hogy ha egyben szeretnél lepényt enni és nem darabokra szétesve, akkor csak teflon serpenyőt vagy palacsintasütőt használj. Nekem sima serpenyőben úgy szétszakadt, mint a sicc, de attól még nagyon finom maradt. Így nézett ki (kb amíg lefotóztam):

Elég hihetetlen nekem, de tetszik nektek a blog annak ellenére is, vagy épp azért, mert ez leginkább a saját szórakoztatásomra, "kreativitásom" és exhibicionista hajlamaim kiélésére szolgál. Azt a visszajelzést kaptam, hogy szeretitek a gyorsan elkészíthető recepteket, így hoztam ma egy komplett ebédet 4 főre, 40 perc alatt. (Ez nem jelenti azt, hogy 2 főre csak 20 perc elkészíteni, haha...) Kaptam friss medvehagymát (de bármelyik aluljáróban, zöldségesnél találsz akkor is, ha épp nem az erdőben kirándultok hétvégén, egyébként is könnyű összekeverni a gyöngyvirággal, ami viszont enyhén mérgező, így jobb is, ha inkább veszed, mint szeded). Szóval adott volt a medvehagyma, és a szombati paradicsomleveshez vett pesto is, aminek elég rövid a lejárata, így mindenképpen ezeket akartam használni. Már hétfőn meg akartam csinálni, de elfelejtettem hazahozni a medvehagymát, így egészen mást, füstölt sonkás-csirkés tésztát csináltam. Olyan finom lett, hogy lefotózni is elfelejtettem, de azért bónuszkénk annak a receptjét is olvashatjátok lent. 30 perc volt. 

Szóval a mai menü... A friss Nők Lapja konyhában találtam a borsóleves receptet, naná, hogy megvariáltam. A medvehagyma végül nem lett túl intenzív benne, de borsólevesnek nagyon finom, tartalmas, és a fetával egész extra lett. A tészta pedig a legegyszerűbb, amit eddig csináltam. És a kevés husi ellenére is ízlett a Kedvesnek, akinek az első találkozása a pestóval enm sikerült túl jól, de ezzel most újra belopta magát a szívébe. Nagyon finom, fűszeres, kicsit édeskés íze lett a szósznak, és elég folyós ahhoz, hogy ha reggel tennéd rá a tésztára, mert magaddal viszed doglozni, akkor se szívja fel az egészet délre. Szóval dolgos hétköznapokra és lusta vasárnapokra is jó lehet ez a recept, mindkét időpontban nagyra lehet értékelni az előkészítéssel együtt 40 perces munkaidőt. Íme a kinézet: 

Ma este kicsit túlpörögtem, és 9 körül kitaláltam, hogy ennék egy finom levest. Pont a kezembe akadt az új Nők Lapja Konyha, aminek az első receptje a pestos paradicsomleves volt, így meg is csináltam. Amíg megfőtt a leves, összedobtam egy túrókrémet (szintén az újságból), és a bevásárló szatyorból történő kipakolás utáni 20. percben már ettem is a laktató, de azért nem túl megterhelő vacsorámat. A leves hasonló, mint a bazsalikomos paradicsomleves, mivel genovai pestoból van (zöld), de teljesen más, mint a hagyományos, magyaros-cukros-betűtésztás megoldás. A pesto kicsit feldobja, olaszossá varázsolja, a tejszíntől laktatóbb, így tényleg csak egy pici mozzarella kell bele, és már ehetjük is. Bónusz, hogy hidegen kell minden hozzávalót összekeverni és felforralni, tehát kb  olyan gyorsan megvan, mint egy zacskós leves, csak ez normális alapanyagokból van. A krém trükkje pedig az, hogy az egyszerű túrókrémet reszelt retekkel dobtam fel, ettől egy icipicit csípős lett, de csak annyira, amennyire a retek csípni tud. És kicsit ropogott is. Nagyon finom volt mindkettő, de most nem tudtam látványos képeket készíteni:

Ahogyan a receptekből már kiderülhetett, a magyar kajáknál már csak az olaszokat szeretem jobban. Ha lehetne, állandóan tésztán, pizzán és prosciuttón, buffalán és paradicsomon élnék, de mivel ilyen étrend mellett csak az olaszok képesek csinosak maradni, így sajnos néha meg kell szakítanom a finomságfolyamot ezzel-azzal. Mostanában inkább szakítom meg az ezt-azt egy kis olasszal, így tegnap is kedvet kaptam egy kis újdonsághoz. Ismeritek a canellonit? Sima olasz tészta, de a formája nagyon jópofa, kis csatornácskák (amit a neve is jelent), amiket mindenfélével meg lehet tölteni. Én tegnap egyszerű bolognai raguval töltöttem meg és besamel szósszal öntöttem nyakon. Hm... Imádtuk. Igazi olasz íz, hasonló a bolognai lasagnához, de mégis kicsit extrább a tészaforma miatt. Azoknak ajánlom, akik szeretnék egy kicsit feldobni a szokásos spagetti/lasagne formát, de olyan biztonsági játékosok, mint én :) Természetesen a csőbevalót tetszés szerint lehet variálni, lehet ricottás, zöldséges, de akár rizses is, ahogy érzitek, kísérletezni ér. Addig is, itt az enyém: 

A húsvéti menü nálunk az Édesanyám családjának hagyományait követve a hagyományos felvidéki, azon belül is füzéri pászkatál. Ez azt jelenti, hogy a Húsvét két napjában bárhová megyünk, ugyanilyen tálakkal találkozunk, és így tök jól össze lehet hasonlítani a készítők tehetségét, hiszen nincs két egyforma formáció itt sem. Füzéren a pászka nem csak a kalácsot jelenti, hanem egy egész kompozíciót, ami tartalmaz főtt sonkát, kolbászt,  tölteléket, sárga túrót, főtt tojást és kalácsot, és ebből a tálból csipeget mindenki, amit lehetőség szerint céklával vagy tormával kísér. És néha egy kis pálinkával. Elkészíteni pedig egyenes út a teljes ráhangolódásra,  hiszen ilyeneket csak egyszer csinál egy évben az ember, így mindig nagy örömmel teljesítem Anya kívánságát, és csinálom meg a sütés-főzést igénylő hozzávalókat, amíg ő ősi szokás szerint csillogóvá varázsolja a lakást. Lentebb olvashatjátok a töltelék, a túrócska és a kalács receptjét, amelyek közül egyik sem a sajátom, az első kettő a nagymamám receptje, a kalács pedig egy nagyon kedves kolléganőmtől van, de mindegyik kipróbált, ajánlós. Most nem írom le, hogy gyors, meg varázslatos, mert hosszú és macerás a lentiek elkészítése, főleg multitaskingban, de megéri megcsinálni, mert nagyon különleges, nagyon húsvéti, és nagyon finom is. 

Ilyen készen:

Mára két ebédrecepttel is készültem nektek, mindkettő gyors (csak az egyik kicsit gyorsabb), laktató és brokkolis, tehát azoknak ajánlom, akik nem idegenkedtek ettől a szép és finom növénytől (kivéve a pagoda változatától, mert az megbocsáthatatlan). Az egyik recept a rakott brokkolit rejti, míg a másik a brokkolis táska, lehet tippelni, melyik a gyorsabb. Szóval.

A rakott brokkolinak az a szuper előnye, hogy minimális mennyiségű alapanyagokból is hatalmas adagot kapunk, aminek sok éhes kolléga örülhet. Én csak zöldségekkel csináltam, de egy kis darált husival bármikor feldobható. A másik, a brokkolis táska a világ leggyorsabb ebédje, ami hasznos lehet a húsvét előtti nagytakarítással tarkított ínséges időkben. A recept elkészítése nagyon egyszerű, kb. 3 perc plusz a sütés, így tényleg nagyon erőforrás-kímélő. És nem mellesleg finom, a batyu tölteléke kb. egy szilárd brokkolikrémleves, tehát igazából egy teljes ebédet főzöl 5 perc alatt :) Na jó, ez hülyeség, de tényleg finom, tejszínes-fűszeres, és a tölteléket igazából úgy variálhatod, ahogy neked tetszik. 

Ez lett az eredmény: 

Ennek a quiche receptnek (ejtsd: kis) semmi köze a Cote d'Azurhöz, de olyan étel, ami kicsit francia, kicsit olasz, így ilyen szempontból nagyon hasonló a csodás partszakaszhoz. A cím egy olyan sós tésztájú pitét takar, ami mozzarellás-paradicsomos-bazsalikomos töltelékkel isteni vega finomságot alkot és bátran fogyaszthatja a húsimádó fele is a világnak, mert laktató, ízzel teli és jól is néz ki. Szerintem buffala mozzarellával még finomabb lehet, legközelebb azzal próbálom ki. Ha nagyon húsosan szeretnétek megcsinálni, akkor én egy kis olíva olajon pirított sonkát (valamilyen olaszos prosciuttot) javaslok a töltelékhez keverni. Azért választottam vasárnapi ebédnek ezt a receptet, mert azt gondoltam, hogy 20 perc plusz sütés alatt megvan, hát ez nem így van... Nem bonyolult egyáltalán, viszont kb 1 órát kell a hűtőben/fagyasztóban pihennie, így ezt az időt mindenképpen bele kell kalkulálni az időigénybe, különben úgy jársz, mint én, hogy fél háromkor már az éhhalál szélén lesed a sütőt, hogy vajon kész van-e... Szóval, a titok csak annyi, hogy másfél órával hamarabb állj neki, mint ahogy megéheznél, és akkor már várni fogod, hogy elkészüljön. 

Az összkép ilyen lett (én sem vagyok tévedhetetlen, elfelejtettem levenni a sütő hőfokát, amikor kellett, így picit megpirult, de nem égett meg.)

Igazából nem túl bonyolult a receptválogatási algoritmusom, azt csinálom meg, ami megüti a szememet. Amik sokszor a reggeli BKV-zás közbeni sajtóösszegzés során kiszúrt Dívány blogos receptek. Most sincs ez másként, néhány napja láttam egy cikket a gyors ételekről, és abban találtam ezt a receptet, ami nem más, mint a paradicsomos cukkinis tészta. Igazi olasz ízű, nem a legalapabb recept, az olasz hangulat okozója leginkább a bor (amit beletettem, nem pedig megittam, becs'szó) és a balzsamecet, amit eddig ritkán használtam, na de majd mostantól... 

A tészta egy ízbomba, a cukkini most nem csak pufferként szolgál, hanem előjön az íze is, de persze még így sem tolakodó, így aki kifejezetten nem utálja valamilyen okból, annak így is ízleni fog. A balzsamecettel, a paradicsommal és a bazsalikommal pedig a tavaly nyári olaszországi gasztrokalandjaimat juttatja eszembe. Szerintem baconnel vagy egy kis darált husival könnyen húsossá is varázsolható, de most csak magamra főztem, így vega maradt. Nagy előnye a receptnek, hogy amíg megfőztem hozzá a tésztát, a szósz is elkészült, így tényleg 20-25 perc az egész, viszonylag rövid idő alatt egyszerűen finomat lehet enni. És még egy vállalkozásötlet is kipattanhat a fejedből közben :)

A bónusz ebben a receptben, hogy ha egy-két hozzávalójából picivel többet veszel és hozzádobsz még egy natúr joghurtot, isteni cukkinikrémet lehet csinálni úgy, hogy egy perccel sem töltöttél több időt a konyhában, mint amennyit a főételre szántál. Mindent lehet szinkronban csinálni és rögtön két vacsit kapsz egy időbefektetéséért. A cukkinikrémet tavaly a hardcore diétám alatt találtam meg, mint ultimate alacsony kalóriás finomság, és azóta is nagy rajongója vagyok. Itta a cukkininek nincs olyan "markáns" íze, mint a tészta esetében, inkább a fűszeres krém jellege miatt nagyon jó. Gyorsan elkészül akkor is, ha csak ezt csinálod és nagyon laktató.

Íme az eredmények:

A hétvégén megint rám tört a gasztrománia, és nem bírtam abbahagyni... Szó szerint. Nemrég vettem egy újságot, ami alapvetően lakberendezési, de a végén épp vega receptek voltak, gondolom a sors hátszele a húsmentes élet felénél... Szóval az újságban találtam egy szuper csilireceptet, ami igazából húsmentes csilis bab, de olyan finom, amilyet még nem ettem. A recept ajánlása szerint avokádókrémmel és tortillával kellene tálalni. Avokádókrémet először csináltam életemben, egészen bejött. Bár nekem elég tömény az avokádó íz. A tortilla, na az egy szép történet Feltúrtam érte az egész vidéket (megint itthon vagyok a szüleimnél), és naná, hogy nem találtam előre elkészítettet sehol, így kénytelen voltam megcsinálni saját magam. Nagyon nagy élmény volt. Nem gondoltam volna, hogy sikerül addig, amíg ki nem sült az első lapocska, de nagyon jó lett. Persze kinézetre csak nyomokban emlékeztet az eredetire, de attól még rettentően büszke vagyok magamra. Szóval... számomra ez tökéletes mexikói ebéd volt, mindenkinek ajánlom, aki szeretne gyorsan, látványos és csípős ebédet készíteni. Garantált a siker, mert senki nem fogja elhinni, hogy meg tudod csinálni.

Eredmény:

Hát, már 2 hete nem eszem húst... És hiányzik. Kicsit fáradtabb vagyok (ami nem biztos, hogy csak a hús hiánya miatt van), és eléggé unom a sajtokat, de ezektől eltekintve egész jól megy. Egyszer sem csaltam :) Bár kicsit megremegek minden alkalommal, amikor a Kedvesnek csinálok valami húsosat. Vagy a kedvenc kolleganőm lasagnét eszik velem szemben... De azért igyekszem a legtöbb húsos ételt, amit szeretek húsmentesen is kikísérletezni. Hétvégén pl. rakott káposztát csináltam hús nélkül. Hát, eléggé egysíkú lett, posztot sem érdemel.

Ami viszont igen, az a két szendvicskrém, amit mostanában csináltam. Az egyik klasszikus kísérletezgetés volt, fetás céklakrém lett belőle, a másik pedig az örök szerelem, amit lustaságból szinte soha nem csinálok, inkább elmegyek enni a 400-ba, mert ott szuper. Ez a padlizsánkrém. De én most olyat csináltam, hogy soha többé nem megyek ezért a 400-ba... Szuper lett. Nem túl hagyományos, inkább Zsófis, de nagyon finom.

A cékla általában olyan növény, amitől sokan idegenkednek. Én is ezt tettem addig, amíg csak a menzás céklasavanyúság képében létezett előttem. Tavaly nyáron az egyik kolléganőm salátát csinált belőle és behozta a irodába, azóta átértékeltem :) A krém se lett átlagos, kicsit savanykás, sós, krémes, szinte érzed az egészséget benne :) Jó sok sajttal és joghurttal készül, edzés után ideális fehérjeforrás, és alacsony kalóriás. Szóval szuper :)

A padlizsánkrémet a legtöbb embernek nem kell bemutatni, a legtöbb étlapon előételként megtalálható. A legjobb persze szabad tűzön grillezni, hiszen jó füstös ízt kap így, de szabad téri grill híján a sütőben sütve is finom. A fűszerezését kicsit átalakítottam, a mustártól egy picit mintha füstös lett volna az íze. Mindenesetre nagyon finom lett. Mindkettőt akkor ajánlom, ha nem túl rohanós vacsit szeretnél, de megéri a rászánt idő, ami inkább várakozás, mint munka.Íme, az eredmények: