A múlt heti quicheből kimaradt némi padlizsán és cukkinikarika, amit nagyon fájó szívvel hagytam volna megromlani, így másnap cukkinis padlizsánkrémet csináltam belőle. Mivel vékony karikák voltak, így nem tudtam sütőben sütni (plusz ebben a melegben  nincs az az isten, hogy bekapcsoljam...), ezért kis kókuszzsíron pároltam meg őket. Hát, amilyen lett, arról az jut eszembe, hogy nemzetközi politikai gazdaságtanból tanultunk egy cikkről, aminek a szerző, Francis Fukuyama azt a címet adta, hogy "End of the history". Az, hogy ő mit és miért gondolt ezzel kapcsolatban, nem egy gasztroblog témája, de én pont ezt éreztem, amikor megkóstoltam, rájöttem, hogy soha többé nem akarok más padlizsánkrémet enni, csak ezt. Meg úgy általánosan, semmi mást nem akarok enni, csak ezt. Lehet, hogy egy kicsit elszálltam tőle, vagy már megint stresszfőztem és a megviselt idegeim túlértékelik a művet, de tény, hogy imádom. Szóval, ha maradt alapanyagod azért, ha nem, akkor meg azért csináld meg, kóstold meg, nyammogj rajta, aztán írd meg, hogy milyen lett :)

Recept (4 adag)

Hozzávalók:

• fél cukkini
• fél padlizsán
• 1 evőkanál majonéz
• fél doboz natúr joghurt
• só, bors, fokhagma
• kókuszzsír

Elkészítés: 

A cukkini és a padli is fel voltak véknyan karikázva, így négyfelé vágtam még őket, és egy kis kókuszzsíron párolni kezdtem. Kis vízzel rásegítettem a párolgásra, de a két zöldség egyébként is sok levet enged.Kb 20 percig pároltam, majd elfőztem róla a vizet, sé magától pürés állagú lett, nem is turmixoltam le. Natúr joghurttal, majonézzel kikevertem, befűszereztem, pirítottam hozzá kenyeret, és nagyon-nagyon finomat vacsiztam belőle.