A Kedves az utolsó napjait töltötte a cégénél gyakornokként, és már előre látható volt a véglegesítés, így a helyi szokások szerint haligalit rendezett, ami azt jelenti, hogy az egész részleget meghívja az ember egy közös ebéd utáni kalóriabombás édesség és sósság csipegetésre.  Nyilván fiúként az első gondolata az én sütési tudományom volt, így meg is ígértem neki, hogy csinálok valami finit, amivel villoghat a kollégák előtt. Persze, akkor valami 20 fő körülre számítottam, nem 40-re, de mindegy. Volt egy szabad(dá tett) szerda estém a nagy műre, így abban egyeztünk meg, hogy vesz sok bolti finomságot is, én meg mutatóba csinálok néhány házit.

 A „szaporaságára” (utálom ezt a szót, de nem jutott eszembe jobb szinonima, ha tudtok, írjátok meg) tekintettel az édesség muffin lett, ami tudom, nem túl kreatív, de eléggé időhiányban voltam, és marhára féltem volna bármit is 40 fős adagban megcsinálni, ami nem muffin. Szóval végül is vaníliás muffint csináltam, aminek a belsejébe vaníliapudingot rejtettem, a tetejére porcukrot olvasztottam és tortadíszítővel dekoráltam. Nagyon cukik lettek, viszonylag gyorsan megvoltak és finomak is lettek. Véletlenül egyet visszahozott, mert nem vette észre, hogy a dobozban maradt. 

A sós vonalat egy marha egyszerű leveles tészta alapú pizzás csiga-falatka adag képviselte, ami nem túl kreatív, de cserébe gyors és kiadós. (Ez lehet a szapora szinonimája?) A fagyasztott leveles tészta akkora találmány! Ha lesz saját konyhám, biztos csinálok belőle reggelit meg vacsit is. Ez a tipikus, gyors, finom, és közepesen egészségtelen alapanyag, ami azért meg tudja menteni az embert a vészhelyzetekben.

 Íme, a Muffin Army: